Veijo Baltzar nomád cigány származású kulturális tanácsos, finn író, színpadi rendező és társadalmi aktivista – kulturális polihisztor. Baltzar nemzetközileg is kiemelkedő cigány író, aki az 1960-as években indult írói, művészeti és kultúrpolitikai pályafutása során jelentős hídépítő munkát végzett a többségi lakosság és a kisebbségek között.

Az elismert művész írói munkássága több mint 72 kreatív alkotást ölel fel, amelyek között regények, színművek, librettók, verseskötetek és forgatókönyvek szerepelnek. Első regénye, a Tűzforró út (Polttava tie, 1968) megjelenésekor hatalmas szenzációt keltett. Baltzar legutóbbi regénye, a Háborúban és szerelemben (Sodassa ja rakkaudessa, 2008) kelet-európai cigányok sorsát mutatja be a második világháború idején. A cigány nemzeti eposzként emlegetett Phuro (2000) a nomád cigányok vérörökségében, életstílusában, valamint szellemi-társadalmi, közösségikultúrájában mélyül el.

Veijo Baltzar, 1973

Baltzar saját színházat vezetett, több tucat színdarabot rendezett, oktatott a Színművészeti Főiskolán, valamint a képzőművészetben is tevékenyen alkot.

Baltzars identitása és erős , kulturális háttere és a többségi népesség kultúrájának alaposa ismerete neki számára határozott és kritikus ablakot nyitott mindkét világra. Az írót jól ismerik merész, ugyanakkor kivétel nélkül építő jellegű kritikájáról, amely kíméletlenül irányul mind a többségi népességre, mind a romákra, de különösen a multikulturális társadalomra és annak hatalmi struktúráira.

Baltzar munkásságának viszonya a többségi népesség és a cigányság közötti kölcsönhatással ellentmondásos. Baltzar a cigány kultúrát kicsi, de erős kisebbségi kultúraként jeleníti meg, amely folyton azon vívódik, hogy saját szempontjából vajon melyik a kifizetődőbb lehetőség: az elszigetelődés és a hagyományokhoz való merev ragaszkodás, vagy pedig a nyitás és a rugalmasság.

Baltzar nem támogatja az uralkodó kultúrába való beolvadást, az integrációt azonban elfogadja. Baltzar szerint a multikulturális Európában a megfelelés kultúrája uralkodik, amelynek révén a többségi népesség mellett számos kisebbség és bevándorló önmagától asszimilálódik.

Veijo Baltzar a Drom egyesület alapítója és elnöke. A Drom kreatív kulturális és művészeti egyesületet 1976-ban alapították. Az egyesület célja a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása Finnországban és nemzetközi téren, művészeti és kultúrpolitikai eszközökkel.


Drom egyesület alapított stratégiai irányító csoportja, 2016

A Drom egyesület 2009-ben alapított stratégiai irányító csoportja az egyesület céljának elérése szempontjából fontos háttérszereplővé vált. Az irányító csoport tagjai Veijo Baltzar kulturális tanácsos, Paavo Lipponen volt miniszterelnök, Liisa Jaakonsaari európai parlamenti képviselő, Pekka Haavisto, Ilkka Kanerva és Outi Alanko-Kahiluoto parlamenti képviselők, Fred Dervin, a multikulturális neveléstudomány professzora, Olli Saarela ifjúságügyi tanácsos, valamint Reima Jokinen, az Aleksanteri Színház igazgatója.


Tarja Halonen köztársasági elnök 2011-ben munkásságának elismeréseként kulturális tanácsosi címet adományozott Baltzarnak.

„Nomád cigányok voltunk, Savo volt a területünk. 12-en voltunk testvérek. Az éhezés és a nyomor mindennapos vendég volt nálunk. A család legerősebb és legegészségesebb tagjai csak három- vagy négynaponta ettek. Apám lókupec volt, lovakat adott el a gazdáknak mezőgazdasági munkára. Anyám kézművességgel foglalkozott. Az otthontalan vándor számára a házak közötti távolságok hosszúak voltak, a kemény fagyban zúzmara hevítette a ló testét."


- Veijo Baltzar

Through Miranda's Eyes 2016-2018

Versek

Translated by Bence Patat

Veijo Baltzar, Dock D, 2013

A vörös kert (Punainen puutarha)

Még szeretnék emlékezni,
még szeretnék elmerülni
hajad kertjében

Mint a csendes vízesés,
mint a vörös folyam áradata,
a vörös kert

Szalagot kötsz hajadba
masnit a tincseidbe
hajad kertjébe

Még szeretnék emlékezni
szeretném megérinteni
fekete hajadat
a vörös kertet

Ám az élet vérvörösen
tovaáramlott
hajad kertjén át.

Veijo Baltzar, A cigány álma, 2009

A cigány álma (Mustalaisen uni)

Az álom idején át utazom,
húzzátok, fiúk, húzzátok,
asszonyok, ti meg énekeljetek, énekeljetek.

Tegnap még mint egy ifjú álma volt lelkem,
ma háborog kedvem, mint a tenger,
örömöm fivéreimmel tűnt tova, a bánaton át.

Az álom idején át utazom,
húzzátok, fiúk, húzzátok,
asszonyok, ti meg énekeljetek, énekeljetek.

Tegnap még szívből daloltam, mint egy cigány,
ma hangom érdessége a málló vasé,
nővéreim a viharral enyésztek el az éjszakában.

Az álom idején át utazom,
húzzátok, fiúk, húzzátok,
asszonyok, ti meg énekeljetek, énekeljetek.

Tegnap még ifjú menyasszony módjára lelkesen roptam,
ma kedvem savanyú, mint a bor,
a karavánok köddé váltak a sötét éjben.

Veijo Baltzar, In me, 2013

Ó, hogy sírtam én (Oi kuinka minä itkin)

Bánat a lelkemben,
Keserűség mélyen a szívemben,
feltépték a sebemet.
Ó, hogy sírtam én,
az éj hideg kemencepadkáján,
a világ gonoszságán.
A nap gyermekei sírnak
a keleti szekereken,
Az ázsiai hegyláncokat
akartam csak szeretni.

Ma fekete fürtöket vettem,
A perzsa piacon selymet árulnak.
Csapatom dalol:
a csikónak arany a patája.
És ömlenek lelkem könnyei,
anyám sápadt folyamába,
velem nevettetek,
szűkös adományt juttattatok,
színdarabot vettetek,
meg zenészeket.

A gyászmenetben
fekete fátyolos nők haladtak,
alamizsnáért könyörögves
zabadságukért esdekelve,
háromszor is.
Ó, hogy sírtam én
az éj hideg kemencepadkáján,
ó, hogy sírtam.

A vándor útja (Kulkurin tie)

Nem tudom, merre vezet az utam,
de emberre vágyom,
elmegyek tőled a bánat földjére,
mindenki itt marad, ki kedves.
A vándor útja rögös,
Keskeny az út
és hosszú.

Mohó szemmel figyellek,
ezért nem eresztesz útnak,
de ha elmégy,
nem szabad sírni,
a távozó távozik,
s a maradó marad.
Elmegyek tőled a bánat földjére,
mindenki itt marad, ki kedves.

Ne álld hát utam,
hagyd, hogy megpihenjen a vándor,
ne bolondozz velem,
gondoskodj az éhezőről!
A vándor útja rögös,
Keskeny az útés hosszú.

Polttava tie, Tammi, 1968

Käärmeenkäräjäkivi, Tammi, 1968

Phuro, Tammi, 2000

Elérhetőség

Asszisztens

Aino Sederholm

aino.sederholm@drom.fi
+358 40 07 66 931

Kulturális tanácsosi Veijo Baltzar

veijo.baltzar@veijobaltzar.fi

The Black Scourge 1981-1982

Sin 2015-2016. Photo: Carmen Baltzar

Veijo Baltzar, The Alexander Theatre, 2014. Photo: Aino Sederholm