Veijo Baltzar nomád cigány származású kulturális tanácsos, finn író, színpadi rendező és társadalmi aktivista – kulturális polihisztor. Baltzar nemzetközileg is kiemelkedő cigány író, aki az 1960-as években indult írói, művészeti és kultúrpolitikai pályafutása során jelentős hídépítő munkát végzett a többségi lakosság és a kisebbségek között.

Baltzar saját színházat vezetett, több tucat színdarabot rendezett, oktatott a Színművészeti Főiskolán, valamint a képzőművészetben is tevékenyen alkot.

Baltzars identitása és erős , kulturális háttere és a többségi népesség kultúrájának alaposa ismerete neki számára határozott és kritikus ablakot nyitott mindkét világra. Az írót jól ismerik merész, ugyanakkor kivétel nélkül építő jellegű kritikájáról, amely kíméletlenül irányul mind a többségi népességre, mind a romákra, de különösen a multikulturális társadalomra és annak hatalmi struktúráira.

Baltzar munkásságának viszonya a többségi népesség és a cigányság közötti kölcsönhatással ellentmondásos. Baltzar a cigány kultúrát kicsi, de erős kisebbségi kultúraként jeleníti meg, amely folyton azon vívódik, hogy saját szempontjából vajon melyik a kifizetődőbb lehetőség: az elszigetelődés és a hagyományokhoz való merev ragaszkodás, vagy pedig a nyitás és a rugalmasság.

Baltzar nem támogatja az uralkodó kultúrába való beolvadást, az integrációt azonban elfogadja. Baltzar szerint a multikulturális Európában a megfelelés kultúrája uralkodik, amelynek révén a többségi népesség mellett számos kisebbség és bevándorló önmagától asszimilálódik.

A Drom egyesület 2009-ben alapított stratégiai irányító csoportja az egyesület céljának elérése szempontjából fontos háttérszereplővé vált. Az irányító csoport tagjai Veijo Baltzar kulturális tanácsos, Paavo Lipponen volt miniszterelnök, Liisa Jaakonsaari európai parlamenti képviselő, Pekka Haavisto, Ilkka Kanerva és Outi Alanko-Kahiluoto parlamenti képviselők, Fred Dervin, a multikulturális neveléstudomány professzora, Olli Saarela ifjúságügyi tanácsos, valamint Reima Jokinen, az Aleksanteri Színház igazgatója.

„Nomád cigányok voltunk, Savo volt a területünk. 12-en voltunk testvérek. Az éhezés és a nyomor mindennapos vendég volt nálunk. A család legerősebb és legegészségesebb tagjai csak három- vagy négynaponta ettek. Apám lókupec volt, lovakat adott el a gazdáknak mezőgazdasági munkára. Anyám kézművességgel foglalkozott. Az otthontalan vándor számára a házak közötti távolságok hosszúak voltak, a kemény fagyban zúzmara hevítette a ló testét."